Villanykapcsoló design-történelem - II. rész

Közzétette admin 2016/11/28 0 Kommentek

Villanykapcsoló design-történelem - II. rész

 

Rövid kis sorozatunk második részében pedig nézzük most meg, hogyan alakult ki a mai csodaszép és trendi villanykapcsolók világa, - vagyis, miből lett a cserebogár? Milyen út vezetett a mai, szebbnél szebb, akár lakásdekorációként is funkcionáló kristályüveg villanykapcsolókig?

 

Az egész a két ujjal való csavargatással kezdődött…

Villanykapcsoló már az 1900-as évek óta létezik. Akkor még kizárólag csak fehér színben voltak, és olyan fajták, melyeket csavarni kellett. Most már végre tudom, honnan eredet nagyapámnak az a fura mondása, hogy „Kislányom, felcsavarnád a villanyt?” Ilyenkor mindig kijavítottam a papát.

„Nade papaaa, a villanyt nem csavarni kell, hanem kapcsolni. Valamiért, - érdekes módon – sosem mesélte el az öreg, hogy de bizony, régen, még az ő idejükben csavarták… a csavarás után pedig elérkeztek egy finom, ám erőteljesen hallható kattanó hangig: ez jelezte, hogy készen vagyunk, a fényesség pedig már nyilván szemmel is láthatóan betöltötte a hallt, vagy a kedves kis kredences konyhát…

 

 

Körbe-körbe karikába… csavarom vagy kapcsolom?

Később, de még továbbra is nosztalgikus korokat idézve, a bájos csavart loknik és karimás kalapok világában pedig már a kör formájú kapcsolók vették át a csavarósak helyét, s innentől már „felkapcsoltuk a villanyt” – a korábban használatos felcsavarásos szófordulat helyett.

Régi, talán urbán legendaként él még ma is, hogy akkortájt a Ki mit tud? - vetélkedő versenyzőire oly módon szavaztak a lelkes rajongók, hogy annál az előadásnál, amelyik a legjobban tetszett, egyszerűen csak felkapcsolták a lakásban lévő összes villanyt. Okos és leleményes – lévén, hogy még igencsak messzire voltak az sms-től, de még a telefonos szavazás lehetőségétől is. És, hogy honnan tudták, ki nyert? Hát az, akinek az eladását követően a legmagasabbra ugrott meg az ország áramfogyasztása!

 

(folytatjuk!)

Szólj hozzá te is!